A női ökölvívás kialakulása, fejlődése

 

A magyar amatőr női ökölvívás történetének első 20 éve

 írta: Szuknai Zsuzsanna

A női ökölvívás létjogosultsága még manapság is megosztja a közvéleményt, annak ellenére, hogy más, szintén férfiasnak kikiáltott sportágakban - mint súlyemelés, birkózás, cselgáncs, vízilabda - elfogadott a nők versenyzése, sőt olimpián való részvétele is. Az ökölvívásban azonban még mindig sok az ellenző, akik kétségbe vonják a "gyengébbik nem" alkalmasságát erre a sportra. Igaz az ő számuk a női bunyó fejlődésével, térhódításával folyamatosan csökken, hiszen be kell látniuk, a nők a szorítóban is megállják a helyüket.

Annak ellenére, hogy "új" sportágról van szó, a női ökölvívás közel 300 évre tekint vissza - sőt női küzdelmekre már az ókorban is kíváncsiak voltak az emberek. Ókori emlékekből tudjuk, hogy számos női gladiátor szerepelt a római arénákban, ahol minden bizonnyal az ökölvívás elemeit is használták. Az első női ökölvívó mérkőzésekről szóló hírek az 1720-as évek Londonjából származnak. Ezt az időszakot tartják a női ökölvívás kezdetének. Az akkori szabályok (a férfiakéhoz hasonlóan) jelentősen eltértek a jelenlegiektől, a küzdelmek során az ütések mellett engedélyezettek voltak a rúgások, térdelések, dobások, az ellenfelek karmolhatták, marcangolhatták egymást. Ezek a mérkőzések még inkább hasonlítottak pankrációra, mint ökölvívásra, és főként bemutató jellegű, kuriózumnak számító küzdelmek voltak. Az elkövetkezendő évtizedeket ezek a bemutatók jellemezték, de már nem csak Angliában, hanem az Egyesült Államokban is megjelentek a női öklözők. Előrelépés az 1800-as évek vége felé történik, amikor már a nők hivatalos mérkőzéseken játszhatnak. Igaz, ezek a mérkőzések az Egyesült Államok területére korlátozódnak, hisz Angliában betiltják a női ökölvívást, pedig az új szabályok humánusabb feltételeket biztosítottak a versenyzőknek. Ezek a szabályok Queensberry nevéhez fűződnek és 1867.-től léptek életbe; ekkor kerül bevezetésre a kesztyű használata a mérkőzéseken, meghatározzák a szorító méretét, a három perces menetidőt és a köztük lévő egy perces pihenőt, megtiltják a fogást, a birkózást, kimondják, hogy a menetek alatt senki nem léphet a szorítóba. Az első hivatalos női mérkőzés 1876.-ban a new yorki Hills Teatherben játszódott le Nell Sanders és Rose Harland között. Ők állítólag egy ezüst vajas tálért küzdöttek.

Magyarország még csak ezekben az években kezdett megismerkedni magával az ökölvívással, amely Angliából került hazánkba és meghonosítása Eszterházy Miksa és Molnár Lajos nevéhez fűződik. Az Államokban egyre lendületesebben terjedő női ökölvívás azonban Magyarországon elképzelhetetlen volt.

Az Egyesült Államokban viszont olyan sikernek örvendett, hogy az 1904.-ben St. Louisban megrendezett III. újkori Olimpiai játékokon - ahol az ökölvívást meghonosították - a nők is szorítóba léphettek. Az 1920.-ban megalakuló FIBA (Federation International Boxing Amateur), az első nemzetközi szövetség azonban nem ismeri el a nők részvételét a sportágban. Ugyanúgy az 1925-ben bejegyzett MÖSZ (Magyar Ökölvívó Szövetség) is csak a férfiak felkészítésével, versenyeztetésével foglalkozik. Igaz azzal eredményesen, hiszen a II. világháború közti időszakra a magyar ökölvívás magas szintre emelkedett. De hiába nem vesznek tudomást a női bunyósokról az amatőr szövetségek, a nők a 20-as években mégis egyre több profi gálán vesznek részt az Egyesült Államokban, és egyre nagyobb publicitást kapnak; erről tanúskodik számos fénykép, címlapfotó, újságcikk, sőt 1954-ben a kor egyik legnépszerűbb női bokszolójának, Barbara Buttricknak a mérkőzését - elsőként - a nemzeti televízió is közvetíti. Buttrick mellett az 50-es évek másik kiemelkedő alakja Phillis Kugler. Ők kétszer is találkoztak egymással a szorítóban. Mindketten sokat tettek és küzdöttek a női ökölvívásért, a női bokszolók elismeréséért. A 70-es években megkezdték az utánpótlás korosztályú lányokkal való foglalkozást is, és 1973-ban már rendeztek junior korcsoportú női tornákat (pl.: Missy Gloves torna). A 70-es években nagyon sok női bokszoló indított pert a nemi diszkrimináció ellen, illetve az ökölvívó engedélyek megszerzéséért az USA azon államaiban, ahol eddig még nem léphettek szorítóba. Az első dokumentált engedélyt 1975-ben, Nevada államban kapta meg Caroline Svedsen. Az Ő példája nyomán szintén peres úton szereztek engedélyt a kor olyan híres bunyósai, mint Cathy "Macska" Dorris, Jackie Tonawanda, Marian "Tigris hölgy" Trimiar. Ez az évszám más okból is jelentős, hiszen ez év január 6-án adja ki az első bírói engedélyt - természetesen profi mérkőzésre - nő számára New York állam. Ezzel az ökölvívás bírói gárdájában is állandó közreműködők lesznek a nők. A hölgy, aki ezt megkapta Eva Shain, az első női bíró, aki férfi világbajnokságon bíráskodhatott pontozóbíróként, méghozzá a kor- és minden idők legnagyobb ökölvívójának, Muhamad Alinak Earnie Shavers-sel vívott címmérkőzésén (Ezzel bekerült a Guiness sportrekordok könyvébe). 1977 az európai női ökölvívásban (amely Anglia területére korlátozódott) is fontos évszám, hiszen 100 év tilalom után Cathy Dorris, Cumberland megyében engedélyt kap egy mérkőzésre. 1979-ben, az Államokban a női profi boksz szempontjából jelentős, a menetek számára vonatkozó szabálymódosítást fogadnak el, amely szerint engedélyezik, hogy a nők 4 menetnél hosszabb küzdelmeket is vívhassanak. A szabály Chirley Tucker nevéhez fűződik, Ő kezdeményezte a módosítást. De annak ellenére, hogy a női boksz 200 éves múltra tekintett vissza, még mindig újdonságnak számított. Áttörés csak az 1990-es években következik be, amikor a lányok rendszeres szereplőivé válnak a profi gáláknak (nem lévén más lehetőség versenyzésre). Ezekben az években Magyarországon is megjelennek nők a szorítóban, és a sportág lendületes fejlődésnek indul. Mivel világszerte hasonló tendencia volt jellemző, nemzeti amatőr szövetségek kezdeményezték az AIBA-nál (Amateur International Boxing Association) és az EABA-nál (European Amateur Boxing Association) a női szakág felvételét. Az AIBA Elnökhelyettesi Irodája 1993. nov. 19.-i, tuniszi ülésén befogadta a női ökölvívást, majd az AIBA XIII. Kongresszusi ülésén 1994. nov. 21-25-e között Pekingben kétneművé nyilvánította az amatőr ökölvívást. Megalakították a Női Albizottságot, melynek vezetője az amerikai Ms. Sandy Pinót lett. Ezután az EABA is megalakította a Női Bizottságát, melynek élére a Görög Gilda Antzel került. Megalkotják a nőkre vonatkozó szabályrendszert, amely már 1994-től életbe lép.

A legfőbb paragrafusok a következők:

- Csak az a 17. életévét betöltött nő indulhat versenyen aki "Alkalmas és "Versenyezhet" orvosi bejegyzéssel rendelkezik és technikai minimum vizsgát tett.

- Női ökölvívó csak női ökölvívóval mérkőzhet.

- Orvosi vizsgálat érvényességi ideje félév és 14 napnál nem régebbi terhességi teszttel kell rendelkezni.

- A mérkőzés menetideje 3x2 perc, 1 perces pihenőkkel

- Az első leütés után be kell szüntetni a mérkőzést

- Minden súlycsoportban 10 unciás (284 gramm) kesztyű használata kötelező

- Egészségvédő felszerelések kötelezőek, mint fogvédő, fejvédő, bandage, mellvédő, vesevédős mélyütésvédő

- Súlycsoportok:

Papírsúly 42-45 kg

Kislégsúly 45-48 kg

Légsúly 48-51 kg

Harmatsúly 51-54 kg

Pehelysúly 54-57 kg

Könnyűsúly 57-60 kg

Kisváltósúly 60-63,5 kg

Váltósúly 63,5-67 kg

Nagyváltósúly 67-71 kg

Középsúly 71-75 kg

Félnehézsúly 75-81 kg

Nehézsúly 81-91 kg

Szupernehézsúly +91 - kg

A nemzeti szövetségek közül az USA Boksz Szövetség vette fel elsőként a női szakágat 1993-ban. Igaz, nem önszántából, hanem csak azt követően fogadta el és kért rá törvényi szabályozást, hogy Dallay Malloy pert nyert a szövetséggel szemben. Az első hivatalos amatőr női mérkőzést Ő - vívhatta 1993-ban Bellinghamban, Washington államban, amit meg is nyert. (A pontosság kedvéért meg kell említeni, hogy 1978-ban már rendeztek egy legális amatőr meccset Minesotában). Az első nemzeti bajnokságot Kanada rendezte meg 1995-ben. 1996-tól már világszerte rendeznek női nemzeti bajnokságokat (a Magyar Ökölvívó Szövetség is ekkor engedélyezi a nők versenyzését, és fogadja el az AIBA rájuk vonatkozó szabályzatát), még az Angliai Amatőr Boksz Szövetség is feloldja a 116 éve tartó tilalmat. Ez évben az AIBA szabálymódosítás kimondja, hogy nők mérlegelésénél, orvosi vizsgálatánál csak női bíró lehet jelen. 1997-ben Athénban megrendezik Európában az első nemzetközi tornát, az Akropolisz kupát, amely a férfiaknak olimpiai kvalifikációs verseny volt. A nemzetközi és a nemzeti női bizottságok munkájának köszönhetően 1998-ra a világ 33 országában 15000 női ökölvívót tartanak nyilván. A rohamos fejlődésnek köszönhetően az EABA ’98-as kongresszusán 1999-re kiírta az I. Női Európa Kupát, ami a svédországi Köpingben kerül megrendezésre, ahol 12 ország 46 versenyzője vesz részt. Ezt a versenyt már a módosított szabályok szerint rendezték, amely a rászámolások számát felemelte kettőre, ezzel háttérbe szorult az a lerohanásos taktika, amelyet sokan alkalmaztak addig. A hatalmas nemzetközi érdeklődésnek és a dinamikus fejlődésnek köszönhetően 2001-re a nemzetközi versenynaptárban már ott szerepel az I. Női Európa-bajnokság és az I. Világbajnokság is, amelyeken a rászámolások tekintetében már új szabály érvényes. Eszerint 1 meneten belül kétszer, összesen háromszor lehet egy versenyzőre számolni. Az I. Európa Bajnokság a franciaországi St. Amand Les Eaux-ban kap helyet, ahol 14 ország 78 versenyzője húzott kesztyűt (több nevezett ország vízum problémák miatt nem vehetett részt a versenyen). Az EB-n az Orosz csapat szerepelt a legjobban, 6 aranyérmet és 4 bronzot nyert, ezzel 58 pontot szerzett. (Magyarország 20.5 ponttal a negyedik lett)

Az első amatőr női ökölvívó Európa bajnokok: 

45 kg Oria Mamhoud FRA  

48 kg Hulya Sahin TUR

51 kg Hasibe Ozer TUR

54 kg Jelena Karpacheva RUS

57 kg Henriette Birkeland NOR

60 kg Tatyana Chalaya RUS

63.5 kg Myriam Lamare FRA

67 kg Irina Sineckaya RUS

71 kg Olga Slavinskaya RUS

75 kg Svetlana Andrejeva RUS

81 kg Olga Domouldzahnova RUS

Ugyanez év novemberében az Egyesült Államokban, Scrantonban megrendezték az első világbajnokságot, ahol 30 ország 122 versenyzője lépett a szorítóba. (A legtöbb versenyzővel Magyarország képviseltette magát) Az érem- és pontversenyben megint csak Oroszország végzett az élen (Magyarország 31 ponttal a harmadik). Ez is mutatja, hogy az olyan boksznagyhatalmak, mint Oroszország, már akkor komoly hangsúlyt fektettek a női szakág fejlesztésére. Magyarország Pruzsinszki Ivettnek köszönhetően megszerezte az első női ökölvívó világbajnoki címet.

Az első amatőr női ökölvívó világbajnokok:

45 kg Elena Sabitova RUS

48 kg Hulya Sahin TUR

51 kg Simona Galassi ITA

54 kg Elena Karpetcheva RUS

57 kg Zhang Maomao CHN

60 kg Crystelle Samson CAN

63.5 kg Frida Wallberg SWE

67 kg Irina Sinetskaya RUS

71 kg Ivett Pruzsinky HUN

75 kg Anna Laurell SWE

81 kg Olga Domouladzhanova RUS

90 kg Devonne Canady USA

 

Az AIBA 2002-es súlycsoport módosítása a lányokat is érintette. A férfiakéhoz hasonlóan itt is 11-re csökkentették a kategóriák számát. Ez szintén a szupernehézsúly eltörlésével valósult meg, a súlyhatárok pedig a következőképpen módosultak:

Papírsúly 42-45 kg

Kislégsúly 45-48 kg

Légsúly 48-51 kg

Harmatsúly 51-55 kg

Pehelysúly 55-59 kg

Könnyűsúly 59-63 kg

Váltósúly 63-67 kg

Nagyváltósúly 67-71 kg

Középsúly 71-76 kg

Félnehézsúly 76-82 kg

Nehézsúly 82-88 kg

 

Már a változtatás bejelentése is nagy vihart kavart (főleg a szupernehéz súlycsoport eltörlése miatt) és nagy ellenállást váltott ki a boksztársadalomban. A világszövetség azonban gyorsan belátja rossz döntését és a 2002-es, Antalyában (Törökország) megrendezésre kerülő második női Világbajnokságon a régi súlycsoportokat használják, ahol meglepetésre az eddig uralkodó Oroszország csak a 10. helyen végez és az elsőséget Észak-Korea szerzi meg. A következő évben azonban újabb változtatásokat foganatosítanak, ennek eredményeként a nőknél 13 kategóriát állapít meg az AIBA. A szupernehézsúlyt azonban nem állítják vissza, inkább a kisebb súlycsoportok számát növelik.

Kispapírsúly 42-46kg

Papírsúly 46-48kg

Kislégsúly 48-50 kg

Légsúly 50-52 kg

Harmatsúly 52-54 kg

Pehelysúly 54-57 kg

Könnyűsúly 57-60 kg

Kisváltósúly 60-63 kg

Váltósúly 63-66 kg

Nagyváltósúly 66-70 kg

Középsúly 70-75 kg

Félnehézsúly 75-80 kg

Nehézsúly 80-86 kg

A védőfelszerelésekre vonatkozó szabályok is módosításra kerülnek; a mell és mélyütés védő a kötelező felszerelések közül kikerülnek és már csak ajánlottként szerepelnek a szabálykönyvben. Az ez évi Európa bajnokságot már az új szabályok szerint rendezték, amelynek Magyarország, azon belül Pécs adott otthont. A versenyen 21 ország 117 versenyzője indult. Az addigra már világbajnok Kovács Mária megszerezte az első magyar Európa-bajnoki aranyérmet. Az európai ranglistát továbbra is Oroszország vezette. 2004-ben Peking kapja meg a Világbajnokság rendezési jogát, azonban a rendezés évében visszalép, így a lányok újra csak kontinensviadalokon mérhették össze tudásukat. A világ élversenyzői hosszú idő után újra, 2005-ben mérhetik össze erejüket. A VB-re többszöri helyszínváltoztatás után Oroszországban, Podolskban kerül sor, ahol vitatható körülmények között hét hazai aranyérem is születik, amely magasan biztosítja a ponttáblán az orosz elsőséget. Eközben az AIBA a kontinentális szövetségekkel vállvetve, teljes erőbedobással dolgozik azon, hogy a sportág az Olimpián is kétneművé válhasson. Úgy tűnik az erőfeszítések meghozzák az eredményt, hiszen 2005-ben már a 2008-as Olimpiára a súlycsoportok kijelöléséről beszélnek a szakvezetők. Azonban az év végén a NOB bejelenti, hogy a pekingi Olimpia bemutató sportágai között nem szerepel a női ökölvívás. A remény azonban nem veszett el, hiszen a NOB hirdetett célja az Olimpián résztvevő női versenyzők arányának emelése, illetve minden sportág kétneművé tétele. Hamarosan ki is derült, hogy nem volt hiábavaló a sportág résztvevőinek, elhívatott támogatóinak kitartó munkája, hiszen 2008 újabb történelmi pillanatokat hozott az amatőr női ökölvívóknak. Augusztus 15.-én a sportág egyik legjelentősebb és a fejlődését legjobban befolyásoló döntését hozta meg a NOB végrehajtó Bizottsága, amelyben a női ökölvívást felvette az Olimpiai Játékok programjába. Így a lányok már Londonban szerepelhetnek az ötkarikás Játékokon. Bár csak három súlycsoportban; az 51kg-ban, 60kg-ban és a 75kg-ban kap lehetőséget 12-12 versenyző, ez mégis hatalmas előrelépést jelentett. Így az ökölvívás megszűnt olyan sportágnak lenni, amelyben csak a férfiak vehetnek részt a legnépszerűbb sporteseményen. Az év az utánpótlásképzés szempontjából is jelentős állomás volt, mivel első ízben kerültek megrendezésre kontinens bajnokságok a 18 évnél fiatalabbak számára. Rögtön két korcsoportban is lehetőséget kaptak a lányok; a 15-16 évesek ifjúsági korcsoportban, míg a 17-18 évesek juniorként mérhették össze tudásukat.

Junior korcsoport fontosabb szabályai:

- 15-16 évesek születési év szerint

- súlycsoportok: 46kg, 48kg, 50kg, 52kg, 54kg, 57kg, 60kg, 63kg, 66kg, 70kg, 75kg, 80kg, +80kg

- 3x1,5 perces menetidő (1perc pihenő idővel)

- Orvosi vizsgálat érvényességi ideje félév

 

Ifjúsági korcsoport fontosabb szabályai:

- 17-18 évesek születési év szerint

- súlycsoportok: 46, 48, 50, 52, 54, 57, 60, 63, 66, 70, 75, 80, 86 kg.

- 3x2perces menetidő (1perc pihenő idővel)

- Orvosi vizsgálat érvényességi ideje félév

- ifjúsági bokszolók részt vehetnek az elit bokszolók versenyein, az elit bokszolókra vonatkozó versenyszabályok értelmében

 

A sportág Olimpiára való felkerülésének bejelentését követően a kínai (Ningbo) Világbajnokságra rekord számú versenyző érkezett. Ázsiában 42 nemzet 218 női ökölvívója húzott kesztyűt. A sportág jelentős ázsiai fejlődését mutatja, hogy az élen végző Kína mellett (13 versenyzőből 11-en dobogóra állhattak) a legjobb tízben ott van India, Észak-Korea és a Fülöp-szigetek is. 2009 januárjától 11-re csökkentik a súlycsoportokat, a kisebb kategóriákból kivesznek, és végre eltörlik a felső 86kg-os súlyhatárt.

Az új kategóriák:

46kg, 48kg, 51kg, 54kg, 57kg, 60kg, 64kg, 69kg, 75kg, 81kg, +81kg.

A szabályváltozások a menetidőket is érintették. Meglepő módon a férfiaknál a program elhúzódása miatt rossznak ítélt, és 3x3 percesre megváltoztatott 4x2 perces menetidőt bevezették a felnőtt női versenyzőknél. De ezzel még nincs vége a változtatásoknak, 2010 szeptemberétől újabb módosítás lép életbe; az ifi női korcsoport menetidejét összhangba hozzák a felnőttekével, az elit férfi és női súlycsoportok számát pedig egyaránt 10-re csökkentik. Ezen lépés oka az olimpiai létszámstop, a sportág a lányok bekerülésével csak így tudja tartani a kvótaszámot. A lányoknál ez a 46kg eltörlését jelenti. Így utoljára a Keszthelyi Uniós Országok Bajnokságán léphettek a kötelek közé e kategória versenyzői, a három héttel későbbi VB-n már nem lehettek ott. A barbadosi VB újabb rekordokat hozott mind létszámban (265), mind a résztvevő nemzetek számában (65) és sok olyan új AIBA tagország jelent meg, akik korábban nem szerepeltek női tornákon,mint például: Granada, Kenya, Guatemala, Ghána, Kirgizisztán, Sierra Leone, Guyana. A súlycsoportok besűrűsödését nem csak az indulók számának abszolút növekedése okozta, hanem az azóta megszüntetett három kategória is. Hiszen már csak 10 súlycsoportra oszlott szét a megnövekedett létszám. Természetesen az egyre növekvő érdeklődésnek nagy szerepe van a sportág Olimpiai Játékokra való felkerülésének is. A három olimpiai kategóriában (51kg, 60kg, 75kg) legmagasabb a részvételi arány, mivel az itt elért eredmények már befolyással lehetnek a kvalifikációra. Az AIBA a Világbajnokság eredménye alapján ranglistát állít fel, amely a későbbi kiemelt tornák pontjaival kiegészülve adja a kvalifikációs Világbajnokság kiemelési rendszerének alapját. Ekkora ugyanis már elkészül az olimpiai kvalifikációs rendszer, amely egyetlen tornában határozta meg a nőknek a kvótaszerzés lehetőségét; ez pedig az Olimpia évének májusában, újra csak Kínában megrendezett Világbajnokság, ahol a három súlycsoport első 8 versenyzője kap indulási jogot. Ezenkívül meghatározzák a földrészenkénti kvótaszámot is. Európa 12-t, Amerika és Ázsia 8-at - 8-at, Ausztrália 3-at, Afrika 5-öt kapott. Az ötkarikás játékokon való részvétel egyik feltétele a megfelelő utánpótlásképzés és versenyrendszer. Ennek jegyében kerül sor 2011-ben az I. Junior és Ifjúsági Női Amatőr Ökölvívó Világbajnokságra, melynek Törökország ad otthont. Antalya-ban 41 ország 241 15 és 18 év közötti női bokszolója húzta fel a kesztyűt.

 

Az Olimpia lehetősége azonban nem csak pozitív hatásokat eredményezett. Mivel csak három súlycsoport érintett, ezért minden nemzet megpróbálja legjobb versenyzőit lefogyasztani vagy fentebb indítani, hogy valamelyik érdekelt kategóriában szerepeljen. Így ezek a súlycsoportok olyannyira besűrűsödtek, hogy a Világbajnokságon szinte csak korábbi évek különböző súlycsoportjainak világbajnokai álltak a dobogókon, míg más kategóriákra nem fordítanak akkora figyelmet. Ezenkívül jelentősen csökkent azon nemzetközi tornák száma, ahol minden súlycsoportban szorítóba léphetnek a hölgyek, többségében csak a három kategória részére írnak ki versenyt. Ezért az AIBA, a konföderációk, valamint a női bizottságok további feladata illetve törekvése, hogy a szakág sikeresen szerepeljen Londonban és ki tudják harcolni a résztvevő súlycsoportok, versenyzők számának emelését.

 

Annak ellenére, hogy a női ökölvívás dinamikus fejlődést mutat és évről évre nő a világversenyeken indulók száma, még mindig újdonságnak számít, és sokan elcsodálkoznak, ha hallanak róla. Megismerésében nagyon nagy szerepe van a médiának, ahol manapság már egyre többször lehet (főként profi) női mérkőzéseket látni, így talán hamarosan ugyanolyan elismert sportág lesz, mint bármely másik. A mai amatőr élvonalban bokszoló lányok már olyan jól felkészültek, és olyan technikai tudással rendelkeznek, hogy ugyanolyan sportélményt tudnak nyújtani az ökölvívás kedvelőinek, mint férfi sporttársaik.  

2012 05. 01.