A sportág elleni támadás visszaverésében jelentős szerepük volt a szovjet ökölvívóknak, akiknek technikás küzdőmodorúkkal rövid időn belül meghatározó szerep jutott a világ amatőr ökölvívásában. Már az első olimpiai /1952 Helsinki/ szereplésükön hat dobogós helyezést szereztek, és az első Európa-bajnokságon szintén 6-an végeztek éremmel a szovjet válogatottból. Ettől kezdve a szovjet (ma orosz) ökölvívás meghatározó, vezető szerepet tölt be Európa és a világ ökölvívásában. Az ellenzék elerőtlenedésével új és egyre népszerűbb versenyek létrehozásával nyerik meg újra a közönséget és a sportolni vágyókat a sportágnak. Bevezetésre kerülnek az Ázsiai, Afrikai és Pánamerikai játékok, és megrendezik az Európa Kupát is. Ez utóbbi azonban a szocialista országok túlereje miatt érdektelenségbe fulladt, és megszűnt. Az 1964-es tokiói Olimpia - ahol ez időben kelt életre a 40-es években Európára, Amerikára jellemző erőboksz – hatására és a megrendítő halálesetek miatt az 50-es 60-as években összesen 200 ökölvívó vesztette életét versenyzés következtében, újra támadásba lendítették a sportág ellenzőit. Legnagyobb eredményüket Csehszlovákiában érték el, ahol – miután ’65-ben és ’66-ban két ökölvívó is meghalt – betiltották az ökölvívást. De ez nem tartott sokáig, a vizsgálatok befejezése után ismét engedélyezték. A támadásokat a világszövetség a szabályok szigorításával, és tiltó intézkedések bevezetésével próbálta visszaverni. Az AIBA 1966. évi kongresszusán 11-re emelték a súlycsoportok számát:
légsúly 51kg
harmatsúly(bantam) 54kg
pehelysúly 57kg
kiskönnyűsúly 60kg
könnyűsúly 63,5kg
kisváltósúly 67kg
váltósúly 71kg
nagyváltósúly 75kg
középsúly 81kg
félnehézsúly 91kg
nehézsúly +91kg
És a következő években is folyamatosan módosították a szabályrendszert. Ezek közül a legfontosabbak:
- a versenyzőknek meghatározott időnként orvosi vizsgálaton kell részt venniük
- meghatározott számú leütés után be kell szüntetni a mérkőzést
- a fejre történő kiütés, vagy leütés sorozat után, leléptetés után a versenyzőt meghatározott időre el kell tiltani
- csak a bemért súlycsoportban szabad versenyezni
A 60-as években a professzionális ökölvívás résztvevői is belátták, hogy a fennmarad
áshoz egységes szabályok és szervezet keretek szükségesek, így egymás után alakultak a hivatásos ökölvívó világszervezetek. A legnagyobb a World Boxing Association /WBA/ 1962-ben, a World Boxing Council /WBC/ pedig 1963-ban jött létre. Az International Boxing Federation /IBF/ és a World Boxing Organisation /WBO/ viszont csak jóval később 1988-ban alakult meg. Manapság pedig már több mint tíz profi világszövetség működik. 1970-ben megalakul az Európai Amatőr Ökölvívó Szövetség az European Amateur Box Assocation /EABA/. Még ugyanez évben magyar kezdeményezésre megrendezik az I. junior Európa-bajnokságot Miskolcon. A következő nagy lépés a sportág fejlődése szempontjából az 1974-ben, tagországok által már egy évtizede sürgetett I. Világ bajnokság megrendezése, amelyre Havannában került sor. Nem véletlen, hiszen a kubai öklözők a 70-es évek elején berobbantak a világ amatőr ökölvívásának élvonalába - és azóta is ökölvívó nagyhatalomnak számítanak. A világbajnokságokat kezdetben 4 évente rendezték meg, ma már azonban minden második évben kerül rá sor. A következő évtizedekben az AIBA új védőfelszerelések bevezetésével, a meglévők korszerűsítésével próbálta az ökölvívás népszerűségét növelni és támadhatóságát csökkenteni. Már a 70-es években kötelező a bandage használata és meghatározott a mérete (2, 5 m-nél nem hosszabb 5cm-nél nem szélesebb), a sarok nélküli magas szárú cipő, és ajánlott a fogvédő használata, majd később kötelezővé is teszik. Serdülő és ifjúági versenyzőknél, pedig 10 unciában határozzák meg a kesztyű méretét. A sportolók edzéseken már használják a fejvédőt, és rövid időn belül már a mérkőzéseken is kötelezővé válik. Ez azonban nem kedvez a sportág eladhatóságának, hiszen a versenyzők szinte felismerhetetlenek a fejvédőben. 1979-ben a szupernehézsúly bevezetésével 12-re emelik a súlycsoportok számát. Az újabb támadások hatására egészség védelmi szempontokra hivatkozva a menetidőt lecsökkentik 2 percre, ezt kompenzálva azonban a menetek számát 5-re emelik. Ez azonban nem arat sikert a közönség körében a túl hosszúra nyúlt mérkőzések, és rendezvények egyre növekvő érdektelenségbe fulladnak, és szükségessé teszik a változtatást, amely a menetek számának 4-re csökkentését eredményezi. Az ökölvívás népszerűségét a 70-es évek végétől megjelenő egyéb küzdősportok (karate, kick-boksz, tekwando) is csökkentették, elszívó erőként hatva az utánpótláskorú fiatalokra. Emellett a 90-es évektől a televíziónak köszönhetően - akik az eladható pro
fi küzdelmeket szívesebben közvetítik, mint a felismerhetetlenségig beöltöztetett amatőröket - újra az a tendencia mutatkozik, hogy az amatőr ökölvívással szemben a professzionális ökölvívás örvend nagyobb népszerűségnek. Különösen megfigyelhető ez a rendszerváltás óta a volt szocialista országokban, ahol eddig nem volt lehetőség a hivatásos öklözésre, és nem volt kialakult hagyománya. 1990-es évek jelentős szerepet játszanak a sportág kétneművé válásában is, hiszen ezen időszakban jelennek meg egyre nagyobb számban a profi gálákon a női ökölvívók (nem lévén más lehetőség versenyzésre). Mivel világszerte hasonló tendencia figyelhető meg a nemzeti amatőr szövetségek kezdeményezik az AIBA-nál, illetve a kontinentális szövetségeknél a női szakág felvételét. 1993-ra sikerül elérni, hogy a női ökölvívást befogadja az AIBA, a következő évtől pedig érvénybe is lépnek az elsõ női ökölvívókra vonatkozó szabályok. A legfontosabb paragrafusok a következők:
- csak az a 17. életévét betöltött nő indulhat versenyen aki "Alkalmas és "Versenyezhet" orvosi bejegyzéssel rendelkezik és technikai minimum vizsgát tett.
- Női ökölvívó csak női ökölvívóval mérkőzhet.
- Orvosi vizsgálat érvényességi ideje fél év, és 14 napnál nem régebbi terhességi teszttel kell rendelkezni.
- A mérkőzés menetideje 3X2 perc, 1 perces pihenőkkel
- 1. leütés után be kell szüntetni a mérkőzést
- Minden súlycsoportban 10 unciás /284 gramm/ kesztyű használata kötelező
- Egészségvédő felszerelések kötelezőek, mint fogvédő, fejvédő, bandage, mellvédő, vesevédős mélyütésvédő
- Súlycsoportok: Papírsúly 42-45 kg
Kislégsúly 45-48 kg
Légsúly 48-51 kg
Harmatsúly 51-54 kg
Pehelysúly 54-57 kg
Könnyűsúly 57-60 kg
Kisváltósúly 60-63,5 kg
Váltósúly 63,5-67 kg
Nagyváltósúly 67-71 kg
Középsúly 71-75 kg
Félnehézsúly 75-81 kg
Nehézsúly 81-91 kg
Szupernehézsúly +91 – kg
1996-tól már világszerte rendeznek női nemzeti bajnokságokat. A nemzetközi és a nemzeti női bizottságok munkájának köszönhetően 1998-ra a világ 33 országában 15000 női ökölvívót tartanak nyilván. Nagy nemzetközi érdeklődésnek, és a dinamikus fejlődésnek köszönhetően 2001-re kiírják az I. Női Európa-bajnokságot, és Világbajnokságot is. A vb-k, kontinens bajnokságok éremtábláit áttekintve megfigyelhetjük, hogy a boksznagyhatalmak már akkor komolyan vették a női ökölvívást, és kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektettek a fejlesztésére. 2002. január 1.-től az AIBA a NOB nyomására – hivatkozva a túl hosszú olimpiai programra – 11–re csökkenti a súlycsoportok számát, amely a következők szerint alakult:
kislégsúly 45-48kg
légsúly 48-51kg
harmatsúly 51-55kg
pehelysúly 55-59kg
könnyűsúly 59-63kg
váltósúly 63-67kg
nagyváltósúly 67-71kg
középsúly 71-76kg
félnehézsúly 76-82kg
nehézsúly 82-88kg
szupernehézsúly 88-95 kg
Már a változtatás bejelentése is nagy vihart kavart és nagy ellenállásba ütközött a boksztársadalomban, főként a szupernehéz súlycsoport korlátozása miatt. A módosítás ugyan nem volt hosszú életû, hiszen néhány hónap múlva hatályon kívül helyezték, mégis hatására sok szupernehézsúlyú ökölvívó kényszerült hivatásos pályafutásra. Az újabb változtatás után a súlycsoportok ekként módosultak:
kislégsúly 45-48kg
légsúly 48-51kg
harmatsúly 51-54kg
pehelysúly 54-57kg
könnyűsúly 57-60kg
kisváltósúly 60-64kg
váltósúly 60-69kg
középsúly 69-75kg
félnehézsúly 75-81kg
nehézsúly 81-91kg
szupernehézsúly +91kg
Egy új korszak kezdete
Mint utólag kiderült az amatőr ökölvívás megújulásának, fejlődésének jelentős állomásának tekinthető a 2006-os esztendő amikor is a tajvani Wu Ching-kuo átvette a hatalmat a megdönthetetlennek hit Anvar Chowdry-tól. Irányítása alatt az elkövetkezendő esztendőkben nag
yszabású változtatások, újítások léptek életbe az amatőr ökölvívás életben maradása, népszerűsítése, eladhatósága érdekében. Az első jelentősebb nevéhez fűződő intézkedés a kontinentális szövetségek konföderációvá alakítása volt, melyek 2009-tõl kezdték meg munkájukat, így az EUBC (European Boxing Confederation) az európai konföderáció is. Egyik legjelentősebb érdeme, hogy 2009-ben a NOB végrehajtó Bizottsága a női ökölvívást felvette az Olimpiai Játékok programjába. Így a lányok már Londonban szerepelhettek az ötkarikás Játékokon. Bár csak három súlycsoportban; az 51kg-ban, 60kg-ban és a 75kg-ban kapott lehetőséget 12-12 versenyző, ez mégis hatalmas előrelépést jelentett. Így az ökölvívás megszűnt olyan sportágnak lenni, amelyben csak a férfiak vehetnek részt a legnépszerűbb sporteseményen. Azonban az olimpiai létszámstopnak köszönhetően ez újabb kategória csökkentést vont maga után, hiszen a kvótaszámot tartani a kellett az ökölvívásnak. 2010 szeptemberétõl az elit férfi és női súlycsoportok számát egyaránt 10-re csökkentik.
Az új súlycsoportok:
|
férfiaknál : - papírsúly 49kg - légsúly 52kg - harmatsúly 56kg - könnyűsúly 60kg - kisváltósúly 64 kg - váltósúly 69 kg - középsúly 75 kg - félnehézsúly 81 kg - nehézsúly 91 kg - szupernehézsúly +91 kg |
nőknél: - papírsúly 48kg - légsúly 51kg - harmatsúly 54kg - pehelysúly 57kg - könnyűsúly 60kg - kisváltósúly 64 kg - váltósúly 69 kg - középsúly 75 kg - félnehézsúly 81 kg - nehézsúly +81 kg |
2010-től egy új rendszer kiépítésének első lépéseit teszi meg az AIBA(International Boxing Association). A sportág népszerűsítésére létrehozza a WSB-t (World Series of Boxing) egy profiligát, melyben tizenkét klub szerepel, négy-négy Ázsiából, Európából és Amerikából. A csapat küzdelmek öt súlycsoportban zajlanak (54, 61, 73, 85, +91kg), de ezzel párhuzamosan egyéni versengés is folyik, melynek győztesei olimpiai kvótát szereznek. A versenyzők fejvédő, trikó nélkül bokszolnak és az 5x3 perces mérkőzéseken profi pontozást alkalmaznak. A szerződtetett ökölvívók komoly fizetést kapnak, s közben az olimpiai szereplés lehetőségét sem veszítik el, illetve az egyéb AIBA- és NOB-viadalokon is szorítóba léphetnek. Az év történelmi esemény az utánpótlássport számára is, hiszen ifjúsági Olimpián vehetnek rész a 17-18 éves ökölvívók.
A következő jelentős lépésekre 2013-ban kerül sor az APB (AIBA Profi Boksz) létrehozását követően, amikor is az AIBA az amatőr boksz (AOB) szabályait elkezdi összhangba hozni a két új szervezet (WSB, APB) szabályrendszerével. Az intézkedések a felnőtt (elit) férfiak versenyeit érintik. Eltörlik a fejvédő használatát és bevezetik a profiknál használatos menetenkénti - tíz pontot jelentő - pontozást. egészségvédelmi okokból a 69 kg-os súlycsoporttól felfelé bevezetésre kerül a 12 unciás kesztyűhasználata. Az ökölvívás mindhárom ágában – AOB, APB, WSB – megváltoztatják a korhatárokat, ezt követően a 19-40 év közöttiek indulhatnak elit kategóriában. A menetidőt csak azért nem érintik a változások, mert már korábban 2009-ben visszaállították a 3x3 perces menetszámot és - időt. Átalakításra kerül a kvalifikációs rendszer is, az AOB -ból 147-en a WSB -ből 30-an az APB -ből 70-en szerezhetnek kvótát az olimpiára. A fenn maradó 3 helyről bizottság fog dönteni. Mindezek mellet az AIBA nagy hangsúlyt fektet a képzésre mind a sportolók mind a szakemberek részéről. Bevezette a csillagrendszert mind a bírók, mind az edzők minősítésére, amelyek megszerzését tanfolyamhoz és vizsgához köti. Illetve folyamatosan kerülnek átadásra az AIBA - akadémiák.
Az új intézkedéseknek köszönhetően hatékonyabban lehet reklámozni a sztárokat, a sportág marketingje, eladhatósága jelentősen javulhat, az edzők, bírók képzettebbek ezáltal a versenyzők még felkészültebbek lehetnek, amely remélhetőleg meghozza a hozzá fűzött reményeket és az ökölvívás népszerűsége növekvő pályára áll.
írta: Szuknai Zsuzsanna